Nem gyakran veri fel magassarkú cipők kopogása a sienai éjszakát. Idegen volt a hang, ahogy mentem hazafelé, a saját, határozott lépteim hangja e város falai között. Ez az új szuperképességem: magassarkúban venni be az emelkedőket és a lejtőket, magassarkúban járni a macskaköves utcákat. A macskakő…

Voltam otthon, nem is akárhogyan. Ugyanis, ahogy az a rottenmamiknál lenni szokott, közelgett a 20 éves érettségi találkozónk. És majd' elolvadtam, amikor Anikó és Tamás azt mondta, az nem lehet, hogy nélkülem tartsák meg, autóba pattannak, eljönnek értem és hazavisznek. Majdnem így is lett, Tamás…

Hallani a közeli monostor harangjait, alighanem eső lesz. A napjaim most már jobbára itthon telnek, dolgozom, tanulok, rendet tartok, főzök. A történelemórák tartanak még, de Professor M óráinak vége. A tavasz egy-egy napra megérkezni látszik, de aztán hallani kongani a harangokat a monostor felől.…

Kótyagos fejjel indult a vasárnap, a nap, amely a régi életemben gyakorta a sütés napja volt. A velem egykorúak zöme, egy időben úgy éreztem, rajtam kívül mindenki más a családdal van ilyenkor; a vasárnap volt az én karácsonyom, na nem azért, mert megszületett a Megváltó minden vasárnap, hanem mert…

Megtaláltak a "régiek". Maggie, akivel egy rövid ideig együtt laktam, pénteken kora délután üzent, hogy rég látott, este a villabeliekkel találkozik egy aperitivóra, van-e esetleg kedvem velük tartani. Volt, ritkán megyek bárhová is, és örültem, hogy egy kis esti városozás vár rám. Jn, P és Ac…

Esős volt a reggel, de most végre süt a nap, langyos szél fújdogál, a teraszon a madarak és az autók hangja keveredik a levelek zizegésével. Először ülök kint úgy, ahogy mindig is akartam. Melegít a napfény, de nem kínoz, az ég kékjét nem töri meg szinte semmi, néha egy-egy széltől kócos vattacsomó…

Gyönyörű reggelre ébredtem másodikán, ráadásul szorgosra is. Szélesre tártam a kislakás ajtaját, amennyire csak lehetett, és elkezdtem felszámolni a padlón sorakozó csomaghalmokat, szépen, szisztematikusan kipakoltam, keresve a helyét mindennek, így sorban megismerkedtem a tárolási lehetőségekkel…

A busz késett egy keveset. Éppen annyit, hogy pontban éjfélkor parkoljon le a sienai vasútállomás előtt, és másodikán tegyem a lábam Siena aszfaltjára. Reméltem, hogy a mozgólépcsők valóban működnek éjfélkor, illetve azután is, szerencsére így volt, egyedül utaztam felfelé, a szerkezetek…

Végre elindultam. Nem vágytam Magyarországra hazamenni. Sok okból, mely sok ok közül nem is tudok mindent megmagyarázni, talán nem is értem pontosan, nem is egészen fogom fel mindegyiket. A leginkább kézenfekvő, hogy egyszerűen nem akaródzik otthagyni Sienát. Hogy az ottlét akkor teljes, ha…