Nekem nem nagyon van típusom. Már ami a férfiakat illeti. Külsőleg, legalábbis. Régen gyakran előfordult, hogy azt mondtam, nincs ugyan kifejezett típus, amelyért odavagyok, de biztosan nem tudnék szerelmes lenni olyan fiúba, akinek vastag a térde, vagy akinek vörös a haja, vagy éppen nincs haja,…

Tarzanüvöltéseket hallatva haladnak el az ablak alatt a mentők. Érdekes, hogy nem fáj. A hallásuk. Talán mert előfordul, hogy másnaposan olyan vagyok, mint a normális emberek. Csendes leszek és jóval lassabb, mint általában. Továbbá ügyetlen, de ennek már semmi köze a normalitáshoz, már ha van olyan…

Dulka! - hangzik fel időnként a házban, ez az új nevem. Megkérdeztem, vajon miért, mindenkinek Kataként mutatkoztam be, ki és hogyan találta ki, hogy így fognak hívni. Először csak Ja hívott így, aztán a vele együtt lakó Ab is, idővel elkezdtem a többiektől is hallani. Meglepődtek a kérdésen, azt…

T elment. T itt volt. Amikor érkezett, kimentem elé vonattal Pisába, egyenesen a reptére. Korábbival mentem, mint szükséges lett volna, hogy biztosan odaérjek időben, nem akartam a közös időnket pazarolni, rossz híre van az olasz vasútnak. Felkerekedtem reggel, majdnem én voltam, aki lekéste a…

Reggelente, ha süt a nap, kabócaillat van. Így neveztem el az illatot, amely a teraszajtóból árad, ha a nap melege párologni készteti a fenyő illóanyagait. A horvátországi nyarakra emlékeztet, ott van ilyen melegen áradó gyantaillat, miközben fáradhatatlanul dörzsölgetik szárnyaikat a kabócák.…