Volt egy üveg pezsgőm, azt hiszem, Katitól kaptam. Megkérdeztem Katit, hogy ő hagyta-e a pezsgőt az asztalomon, nem válaszolt, de hiszem, hogy ő volt. Mindenesetre magammal hoztam az üveget, bontatlanul. És arra várt, hogy egy különleges alkalommal felbontsam, és élvezzem.
Ma a török lánnyal és G-vel töltöttem az estét. Nem terveztük, csak valahogy így esett. A villánk kertjében voltunk, csak beszélgettünk. G hozott magának egy sört, nekem volt egy üveg borom, azt kibontottuk, de egy ponton ez a szűkös készlet elfogyott, és nem volt tartalék sem. Nem gondoltuk, hogy ez az este ilyesmivé áll össze. A török lány, bár iszik alkoholt - és az Unicum is ízlik neki, ellentétben a Jägerrel - muszlimnak vallja magát. Ugyanakkor, lévén 21 éves, nem sajátja az arab nyelv, sőt. Török nyelven tanulta az életet, török nyelven tanulta a vallást is - azon a török nyelven, mely szakított az arab tradícióval, és a latin betűs írást kezdte használni.
A tény, hogy igenis léteznek képek, mi több, Mohamed-ábrázolások az iszlám világban, újdonságként, sőt, mondhatni, sokkolólag hatott rá. Megígértem neki, hogy megmutatom az egyetemi előadások ezzel kapcsolatos részleteit, de nem biztos benne, hogy akarja őket látni. Hogy meri, pontosabban, mivel az egész életét az ábrázolással kapcsolatos tiltások között élte. Jobbat nem tudván, azt ígértem, megkérdem Professoressa Aluffit erről.
Az iszlámban arabul kell megvallanod a hited. Akkor is, ha nem tudsz arabul. Az arab a nyelv, melyen Allah kommunikálni kíván az emberekkel, függetlenül attól, hogy a hívők mely nyelvet beszélnek. A török lány nem eszik dolgokat, amelyek nem minősülnek halalnak. Ugyanakkor gond nélkül iszik bort - elutasítja a Korán analógián alapuló értelmezését, miközben megveti azokat, akik a mértéktelen tudatmódosító-fogyasztás kapcsán teszik ugyanezt. Elutasítja a Szunnát is, ez koncepciózus gondolkodásra vall. Csak a Koránt hiszi, noha nem bír arabul.
A fordítás minden dilemmája ott van ebben a helyzetben: egy bizottság hagyja jóvá a Korán minden fordítását, de a fordítások nem viselhetik A Szent Korán címet, csupán A Szent Korán értelme megnevezést. Mert ha van egy nyelv, amelyen az ige adatott, semmilyen más nyelven nem lesz ugyanaz az ige - vallják.
Ami a fordítások természetét illeti, mélységesen egyetértek. Még akkor is, ha jómagam lutheránus vagyok, és mint ilyen, meg ettől függetlenül is a Biblia nemzeti nyelvre fordításának élharcosa örökségét vallom. A Biblia ugyanis nem közvetlenül Isten szava. A Korán azonban az. Nem lehet tárgya értelmezésnek, recitálni rendeltetett. És azzal, hogy ha valami egy nyelven mondatott, annak egy másik nyelven csak avulni hajlamos interpretációja létezhet, ha mégoly jó is, kénytelen vagyok egyetérteni. Ugyanakkor imádkozni mindenképp anyanyelven kell - illetve, ha nem is kötelező, mert miért lenne, tiltani semmiképp sem érdemes. Hiszen az ember recitálhat egy betanult imádságot, de ha a valódi kétségeit, valódi kérdéseit, valódi énjét kívánja felfedni az istene előtt, ami a hit egyetlen valódi jele, legalábbis szerintem, akkor azt csakis azon a nyelven teheti, amelyen megfelelőképp kompetens beszélő, vagy legalább gondolkodó. Pontosabban megteheti másikon is, de csak szabad akaratából.
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy roppant protestáns megközelítése az iszlámnak. Azért is fejtettem ki, mert a török lány, nincs rá jobb szavam, meglehetősen protestáns nézeteket vall az iszlám szemszögéből. Kiáll a nemzeti nyelven imádkozás mellett, tiszteli a tradíciókat, de a puszta kényszerből arab nyelvű imádást elutasítja. Azon roppant racionális, és általam protestánsnak titulált okból, hogy az emberek nem értik azt, nincs hozzáférésük. És ha a hitük valódi, a bűneik megbánása, a hitük megvallása valódi mélységében csakis azon a nyelven történhet, amelyet az illető hívő elég jól beszél.
(Forrás: https://www.dhgate.com/product/virgin-mary-archangel-gabriel-diy-diamond/396764393.html)
Ez kétségkívül így van - már amennyiben lehetek ilyen kinyilatkoztató hangulatomban -, ám ami az Írást magát illeti, ha abból indulunk ki, hogy van EGY szent nyelv, amelyet Allah választott, roppant szimpatikus számomra a gondolat, hogy nem lehet egyenlőképp szent megfelelője a szövegnek semmilyen nyelven. Hiszen tudjuk jól: a saját kultúránk fontos szövegei - és akkor tekintsünk el a Bibliától, amely a saját kulturális hagyományunkban sem minősül Isten közvetlen szavának, pusztán interpretációnak, ellentétben a Koránnal - is egészen másképp viselkednek eredetiben mint fordításban. Jelesül, az eredeti megőrzi minden sajátos tulajdonságát, ami által a műalkotás másként és másként olvasódhat korszakról korszakra, vagy akár befogadóról befogadóra, anélkül, hogy megszűnne önmaga lenni, a fordításról tudjuk, hogy az mindig egyfajta interpretáció, egyfajta értelmezés. És mint ilyen, bizony avul.
Hogyan is lehetne hát Allah választott nyelven mondott szavának pontos fordítása? Az bizonyos, hogy e megfigyelés tekintetében, ha nem a hegemónia iránti puszta vágyat sejtjük mögötte, hanem a valódi szellemet, az iszlámnak jobban igaza van, és igaza volt jóval korábban, semmint a keresztény kultúrkör ugyanerre a következtetésre jutott volna. Hogy mit kezd ezzel hivatalosan, egészében az iszlám világ, mármint azzal, hogy a hívők java része nem az arab világ szülötte többé, hogy jön-e egyfajta reformáció ennek okán, nem tudom.
De azt tudom, hogy felbontottam a Katitól kapott pezsgőt. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert különleges alkalomra tartogattam. És, kérdem én, mi lehet különlegesebb alkalom annál, amikor egy muszlimnak sokkolóan újat mondasz az általad tanultak alapján, illetve amikor közvetlen közelről tapasztalod mindazt, ami evangélikusként nyilvánvaló számodra, fordítással foglalkozóként nyilvánvaló a számodra, de hirtelen úgy kell szembenézned a kérdésekkel, hogy azok egy szent szöveget illetnek?
Szóval, Kati, azt hiszem, nem volt alkalmasabb pillanat felbontani azt a pezsgőt. Ugyan nem Sienába, vagy az ott talált valamely otthonomba érkeztem meg, de talán az alapvető dilemmákhoz, melyekhez közelebb kerülni jöttem.
Az utolsó kortyokat mindnyájunkra, akik hajlandók, vagy egyenesen hajlamosak vagyunk megfontolni mindezt. És Professor M-re, Professoressa Aluffira és Professor Anellóra, akik ezeket a kérdéseket egyszerre tették hozzáférhetőbbé és bonyolultabbá számomra. És a török lányra, aki életében először velünk, ma este ivott pezsgőt.
