Esős volt a reggel, de most végre süt a nap, langyos szél fújdogál, a teraszon a madarak és az autók hangja keveredik a levelek zizegésével. Először ülök kint úgy, ahogy mindig is akartam. Melegít a napfény, de nem kínoz, az ég kékjét nem töri meg szinte semmi, néha egy-egy széltől kócos vattacsomó…

Gyönyörű reggelre ébredtem másodikán, ráadásul szorgosra is. Szélesre tártam a kislakás ajtaját, amennyire csak lehetett, és elkezdtem felszámolni a padlón sorakozó csomaghalmokat, szépen, szisztematikusan kipakoltam, keresve a helyét mindennek, így sorban megismerkedtem a tárolási lehetőségekkel…